Életkedv

Hol az életkedved?

Életkedv?

Minek?

Van bármilyen gyakorlati haszna?

Nincs?

Akkor nem kérek.

Hidd el,

jobb ez így nekem.

Így nem reménykedem, hogy összejön,

és ha nem,

nem török össze.

Szóval, nem kell összeszedj.

Ha baj van,

nem esek kétségbe,

csak érzelemmentesen szemlélem,

felmérem helyzetem,

majd megoldom.

Vagy nem.

Csak ülök apatikusan,

mint néma szobor kőszéken.

Nem zavarom a levegőt,

a társalgást sem.

Nézek csendben,

mert minek megszólalni?

Tekintetem álmatag,

lélekben máshol vagyok.

Nem itt, nem veletek és nem most.

Jobb helyen, jobb időben.

Vagy rossz helyen, rossz időben?

Tulajdonképpen mindegy.

Meg hát, minek a kedv

ha nincs étvágyad sem?

Nem kívánsz semmit.

Legfeljebb azért eszel,

hogy másnaposan legyen, mit kihánynod,

abba az eldugult WC-be.

De igazából mostanság,

a pia sem derít jobb kedvre,

meg amúgy is,

nem kívánom.

Ezzel legalább örömöt szerzek,

a májamnak és a pénztárcámnak.

Tudom.

Azt mondod baj van.

De szerintem nincsen,

csak hiányzik valami,

az életkedvem.

De annyira azért nem, hogy keressem.

Azt hiszem, jobb ez így nekem.

Némán, csendben,

egy ágyon elnyúlva egyedül,

a plafont bámulni kedvtelenül.

Így annyira nem fáj.

Talán…