szilárd eső, beton tócsa,
érzések olvadáspontja.
reszkető tisztelet
felolvasztja lényedet.
szerencsétlenség pezsgő tabletta
valaki belém dobta,
optimizmusom pedig lopja
mágnes negatív pólusa.
tessék, egy plüsskutya,
hogy arcod simogassa,
ha már más nem.
nemsokára elegem lesz,
belőled,
meg a szerelemből,
mert az olyan elem,
vízben oldva méreg.
ne kérdezz, csak idd meg.
csak, hogy nézhesd a tükörképed
bennem.
de majd jön egyszer,
valami, ami felszárítja a tócsát
benned,
meg bennem.
köszönöm nem kérek
az életből nélküled.
a tócsát hagyd békén,
talán még kellek neked.
addig egyedül leszek.
csak el ne feledd,
hogy én vagyok a tócsa a sötétebb
sarokba, és nem száradok fel,
hogy ha vissza jössz hozzám magad
nézhesd,
bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése